Feldebrő

2016. június 18-26.

Több heti készülődés és szervezést követően, elérkezett a nagy nap.
Izgalommal a gyomrunkban, hajnali indulás után, kora reggel megérkeztünk a helyszínre, ahol már vártak bennünket. Hogy kik is vártak? Egy kíváncsi banda, akik egyre bátrabbak lettek a napok előrehaladtával........a szürke marhák.
Miután az aznapra várható emberek megérkeztek, tábort állítottunk, ismerkedtünk egymással.
Bár találkoztunk már, szinte mindenki mindenkivel, de az nem olyan, mintha 9 napig együtt élnénk, hisz ez várt ránk. Délután a szelvények kijelölése következett, mely során pár felszíni leletre bukkantunk.
Majd aznap este megtekintettük a hegyek mögé lebukó napot, mely minden esti rituálénk lett. Akkor már sejtettük, hogy valami lelki kötődés fog kialakulni bennünk a hely iránt. Képek itt!

A második napunkban már benne volt jobban az izgalom, hisz megkezdődtek a feltárási munkák. Elkészült a közösségi sátor, főtt az ebéd a bográcsban, miközben tikkasztó volt a hőség. Érkeztek a helyszínre újabb önkéntesek is, kiknek a kedvét a nagy meleg sem tudta elvenni.
A csapat egyre több leletre bukkant és egyre nagyobb hévvel folyt az ásás. Már ekkor előkerültek az első kezdetleges kerámiatöredékek a pattintott maradványok rétegeiből. Kutatásvezetőnk "kutyakeksz-kerámiáknak" nevezte el ezeket a különös, Európában eddig sehol sem fellelt leleteket. Képek itt!

A harmadik napunkon a még tikkasztóbbá váló hőség sem tántorított el bennünket attól, hogy újra nyílt terepre merészkedjünk és folytassuk az ásást. Volt aki okosan árnyékolót eszkábált a szelvénye fölé, volt aki fejvédővel és naptejjel védekezett.
Segítséget is kaptunk aznapra, egy helyi ifjú hölgy erősítette a csapatunkat.
Ezen a napon azok is sikerrel jártak, akik eddig nem nagyon találtak leletet. Képek itt!

A negyedik napon a hőség semmit sem csökkent, a lelkesedésünk ennek ellenére nem csappant meg. A szakács szerepét Márkó vette át, bevállalta a tárcsán való hús sütést, aminek rendkívüli sikere volt. Lelkes helyi látogatóink is akadtak, akik megnézték, hogyan folyik egy ásatás. Képek itt!

Ötödik napon korábban keltünk a szokásosnál, így szemtanúi lehettünk egy csodás napfelkeltének. Napközben érkeztek hozzánk az ovisok látogatóba. A meleg ellenére lelkesek voltak és összeálltak egy-két csoportkép erejéig pár szakemberrel. Este aztán a tábortűz körül csapatépítő tréninget tartottunk :D Képek itt!

Hatodik nap reggelén a helyiek már javában készültek a Ribizli fesztiválra, üstökben főzték az asszonyok a lekvárt, nagy volt már a sürgés-forgás.
Közben az ásatás helyszínén szépen megsokasodtunk és rekordot döntöttünk ezen a napon a résztvevők számával, ugyan is ekkor 18-an ebédeltünk, jó kis bográcsban főtt lecsót. Persze a munka is folyt, és mi is készültünk a fesztiválra. Kitaláltuk, képeket készítünk és felrakjuk a mammutvadászok facebook oldalára, azért hogy a fesztivál napján az emberek fellátogassanak az ásatás helyszínére, ahol kézműves foglalkozáson vehettek részt és pattintott kőeszközök készítést is megnézhették. Ezen kívül megnézhették az ásatás helyszínét, megközelítése lovaskocsival történhetett. Képek itt!

Hetedik nap reggelén szervezett bűnözést követtek ellenünk a szürke marhák. Két fiatal borjú volt a tettes, az egyik őrködött, amíg a másik garázdálkodott a közös sátrunkban. Mikor meglátták, hogy közeledünk, uccu neki elinaltak.
Napok óta foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen lenne a palacsinta tárcsán megsütve. A gondolatot tett követte, és megszületett a giga nagy mammutpalacsinta, a többiek legnagyobb örömére. A ovisoktól kaptunk ribizlilekvárt, azzal töltöttük meg, valaki eper lekvárt hozott, így az is került párba.
Sajnos egy csapat tagunk nem lett jobban, a napsugarak kitoltak vele, napszúrást kapott és haza kellett menjen. Lélekben velünk maradt és persze otthon sem bírt nyugodtan pihenni, diagramot készített.
Aznap megérkezett Misi is a fesztivál idején, kiállításra kerülő ásatási anyagokkal, köztük a mammutcsontokkal.
Délután drónnal felvételek készültek az ásatásról, amely igen fontos volt, a későbbi munkákhoz. Képek itt!
A fiúk elhozták a fesztivál kézműves foglalkozásához való köveket, nádat, pattintásra váró csodákat.
Újabb ígéretes szelvényre bukkantunk délután, amiben együtt volt jelen a pattintott szilánk és a kerámia töredék. Nagyon izgalmas volt számunkra ez a felfedezés ismét. Akik a szakmából addig kilátogattak a helyszínre kérkedve fogadták, hogy ez előfordulhat, és nem támogatták elgondolásunk, hogy igen is megfér egy korban a szilánk és a kezdetleges kerámia. Képek itt!

Nyolcadik nap reggelén a marhák megint kárt okoztak és megették az egyik addigi legértékesebb leletünket, egy nagyobb kerámia töredéket és persze széttapostak mindent és megborították a sátrat.A károk rendbehozatala után levittük a kiállításra szánt leleteket, a Tájházba, melyeket Móni kiválogatott az addig meglelt leletek közül, majd helyére kerültek a vitrinbe. A helyiek is a vendégek érkezése előtt elvégezték az utolsó simításokat a fesztivál helyszínén.
A ásatás helyszíne is elkészült a vendégek fogadására, majd várakozó pózt vettünk fel. Nagyon meleg volt, mint kiderült lovaskocsi nem érkezett meg, mert a lovak sem bírták a nagy meleget. Egy házaspár kisfiával kilátogatott hozzánk és vendéglátónk Gábor is kipróbálta dobó tudományát.
Majd felvettük Gábor feleségével a kapcsolatot aki fő szervezője volt a fesztiválnak, hogy mit szólna hozzá, ha leköltöztetnénk a kézműves foglalkozást, beleegyezett, így lepakoltunk egy árnyas fa alá.
Meghívást kaptunk ebédre a szervezőktől, többféle étel közül választhattunk, nagyon finomak voltak.
Miközben gyerekek ültek az asztalainkhoz, és kreativitásukat fejleszthettük, megnézhettünk pár műsorszámot is. Majd a legtürelmesebb és kreatív terepkutatónkra Gyulára hagyva a foglalkozás megtartását mi visszamentünk az ásatás helyszínére ásni, az utolsó szelvényben, ami sokat ígért számunkra.
Ismét több lelet előkerült és már ránk esteledett, mire a dokumentálás is megtörtént.
Csodálatos volt ez a nap és este is, bár elfáradtunk, de béke és mosoly volt lelkünkben és persze némi izgalom, hogy vajon a meglelt leletek mit mesélhetnek még nekünk. 

Kilencedik nap reggelén tábort bontottunk és az ásatási szelvényeket temettük vissza közösen. Együtt körbe ültük még a maradék csapattal a tábortüzet és szalonnát sütöttünk. Majd jött a búcsú a helytől, a tájtól, a hegyek látványától, a nyugalomtól mit a hely adott, már akkor hiányzott, pedig még ott voltunk.
Elindultunk közösen haza, egy darabig együtt volt a csapat, majd búcsúzkodtunk és mindenki ment a saját útján tovább.
Sokat adott ez a kilenc nap nekünk, nem csak leleteket, hanem emberi dolgokat, kapcsolatokat, változást, lélekkalandozást, további leleteket, még több lelkesedést, segíteni akarást. Ott született meg a gondolat fejünkben, hogy egyesületet kellene létrehozzunk, na de ez egy másik történet lesz.......  Képek itt!